5. fejezet

Sziasztoook! Itt az új rész :)) Légyszi komizzatok! :)) Jó olvasást! :))


-Sophie szemszöge-

Elképesztően zavarban voltam. Hogy mondhattál ilyent te gyagyás Ronnie! Jó, megdobtam egy párnával. De így akkor sem egyenlő. Oh Ronn, ismerhetnél. A bosszú nagy erősségem! De majd kicsit később. Előbb megpróbálom eltüntetni az arcomról a vörös színt. Oké most mindenki idiótának nézhet..Kinyírlak hugicám!
Már épp sikerült volna megnyugodnom, ha Harry drága nem vette volna észre, hogy a számat harapom...
- Ahh -nyögött fel (?!)- Ez szexis volt. Csináld még egyszer!
Na ne mááá'! Asszem ugyan olyan vörös lettem, sőt még élénkebb. De én is nevettem mindenkivel együtt.
Végül Ed is megszólalt:
- Nyugi Sophie, Harry is ugyan úgy néz Rád!
- Hé! -dobott a tesójának Harry is egy párnát. Majd Ő is vörös lett.
- Na akkor most van két testvérharc: A párnadobók és a fogadók. Uraim, kérem a téteket! -szólt Liam.
Ránéztem Ronnie-ra majd mutattam a titkos jelet. Bevetettem a szerinte 'furcsa-cuki nézésem' és a keresztbe tett lábam egyikével 'játszottam'. Ronn bólintott, hogy vette majd tett is az érdekében.
-Na, nem eszünk végre mert éhen haloooooook! -igen, tipikus Ro.
-Na ja. Ez a csaj többet eszik mint én! -szólt Niall.
-Az lehetséges?! -szólt a 4/5 One Direction.
-Igen! -vágtuk rá egyszerre Ronnie-val.
-Csajok ez ijesztő. -nézett felváltva ránk Louis.
-Miért?! -szólt egyszerre a másik ikerpár is.
Ránéztem Edre, Ronnie pedig a mellettem ülő Harry-re. Majd Ed nézett Ronnra Hazza pedig rám. És mind a négyünk bólintott. Majd természetesen egyszerre szóltunk mind a négyen...
-Szerintünk abszolút nem az! -néztünk Louis-ra.
Persze, egyből mind a négyen elröhögtük magunkat. Sőt, Loui-n kívül mindenki. Miután kellőképp kinevettük magunkat, Niall felállt az egyik fotelba, majd 'szónokolt':
-Fegyelem! Az az, bocsi: Figyelem! -itt már én kuncogtam- Vájúhoz emberek!
Niall leugrott, jobban mondva szinte leesett és ment is az ebédlő felé. Szép lassan mindenki felkelt a kanapéról. Ro előre futott Niall mellé, hogy az eredeti helyét fent tartsa mindkettőnk részére. A mi triónk pedig a sor végén ballagott. A triónk: Double Harry és én. Harry Harry megfogta a kezem és várta, hogy elhúzom-e. De nem tettem. Ezért már az ujjainkat is összekulcsolta majd kaptam egy puszit. Oh anyám!
Ed Harry pedig mellém lépett és kérdezgetni kezdett:
-Mesélj valamit még a húgodról légyszi! -nézett kiskutyanézéssel.
-Csak nem bejön? -válaszoltam kérdéssel.
-Ami azt illeti, de. De te is neki. -Mutatott a kezünkre mire nekem pír szökött fel az arcomra.
-Na mit kivele, mit tudsz Styles? -vigyorogtam rá.
-Oké Blue. Akkor beszéljünk valahol majd. Add a telód! -itt telót cseréltünk.
-Ebéd után visszakapod! -szólt megint Ő. -Írd be a telószámod! -furcsa a szájából a teló szót hallani. De bólintottam.
Beértünk az asztalhoz majd Ronnie egyik oldalára Ed míg a másikra én ültem. És természetesen mellém pedig Harry aki mellé Louis, aki mellé Zayn, mellé Liam és végül Li és Ed közti hely lett Niall-é. Így fértünk el az ovális asztalnál.
-A kerek asztal lovagjai! -szólalt fel Tommo.
-Nem akarlak elkeseríteni Louis de ez nem kerek. Inkább ovális...-oktatta ki Zayn.
-Nincs fantáziád! -dugta ki neki a nyelvét Louis.
Oké, Niall kihozta időközben a levest. Na itt volt egy ilyen vita szerűség:
-A lányoké az elsőbbség!
-De ti éhesebbek lehettek mivel eddig úton voltatok!
-De akkor is!
-De nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
Majd ebből az lett, hogy Niall mert először majd Ed megfogta Ro tányérját és mert neki majd velem is így Harry. Amikor Hazza magának mert és Ro is Eddel beszélgetett, elővettem a telóját ami szerencsére nem kóddal volt  lezárva. Majd előkerestem a névjegyzéket és beírtam: Mrs. Styles. Majd a számokhoz a telószámomat. Végül észrevettem, hogy névnek mit adtam meg és gyorsan kitörölteem mert eléggé kínos lett volna..Megszokás. Mindenhová azt írtam. Helyére pedig: Sophie ;) -került.
Pont végeztem. Vissza csúsztattam a zsebembe, majd enni kezdett mindenki. Az ebéd végeztével Ronnie szólalt meg először:
-Hiányzik a rózsaszín a hajamból! Nem hoztunk át krétát? -nézett rám. Majd mű szipogott.
-Nekem is a zöld! Nem tudom, megnézzük?
-Aha! Niall, most már lehet? -néztünk rá a kölyökkutya pofival aminek eddig senki sem tudott ellenállni.
-Persze -nevetett.
-Köszi!
Kimásztunk Ed felé, majd finoman az ölébe ejtettem a telóját. Hát igen... Megköszöntük Niall.nek az ebédet majd kapott egy-egy puszit. Szokásosan két oldalról. Egyiken én a másikon Ronn. Az ír cukiság is belevörösödött, mi pedig a vendégszobánkhoz siettünk. Becsuktuk az ajtót majd kulcsra zártam amit Ro nem értett.
-Miért zártad kulcsra? És mi van köztetek Eddel? -kérdezte viszonylag nyugodtan.
-Na figyi, telószámot cseréltünk mert Rólad akar kérdezni és azt mondta, hogy akkor nekem is elmond mindent Harry-ről. De szigorúan titkos. Nem hallottad, csak hogy ne akadj rám ki. Rendben?
-Persze! És köszönöm és bocsi a kanapés dologért..-nevette el.
-Na igen! El tudod hinni az milyen volt?! -nevettem fel a tarkómat vakarva.
-Jó, de nem hagyhattam ki. Cserébe kérhetsz egy szívességet...
-Oké!
-Gondolom akkor az lesz, hogy kérdezzem ki Harry-t Rólad! -nevette el magát majd meg is találta a hajkrétát.
-Eltaláltad! Na passz ide egy tükröt! -mivel idő közben én is kikerestem a zöld színt.
Odaadott egy kézi tükröt míg Ő besétált a fürdőbe a nagyhoz. Oké, elismerem rosszul fogalmaztam mivel azt mondtam, hogy adj, de gondolhatná, hogy én szerencsétlenség nem tudom akkora tükrön véghezvinni a festést...


~Haphie

4. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen rövid de most nem futotta többre. :( Remélem azért kapunk komikat. Kellemes olvasást! xx

-Ronnie szemszöge-

Reggel arra ébredtem, hogy Niall drága bökdös de nem csak engem Sophiet is aki már a fejére húzta a párnát.
-Ember hány óra? Egyáltalán miért bökdösöl? - morogtam és is a párnámba.
-Ronnie édes igen jól látod ember vagyok de most 10 óra és a srácok ebédre jönnek szóval KELNI - ordította el az utolsó szavat.
-Oké, oké nyugi - ültünk fel egyszerre.
-Na öltözzetek! -csapta össze a kezeit Niall.
-Na meg majd mindjárt előtted nem? - kértem rögtön számon.
-Jajj, tényleg. Bocsi - csapott a fejére és kiment közben ránkkacsintot.
Felvettük a ruhát amit anyu csinált - tegnap hoztuk átt - és elmentünk a fürdőbe eltüntetni a "csíkjainkat" és Sophie mindkettőnknek megcsináltta a sminket ugyan olyanra. Lementünk a lépcsőn ahol Gregbe futottunk.


-Wáo... csajok. Le a kalappal. Ha nem tudnám, hogy ikrek vagytok azt hinném képzelődök. Na de most mondjátok meg melyikőtök melyik!
-Hmm.. Várj csak meggondoljuk.. NEM! - mondtuk egyszerre, elnevettük magunkat és lepacsiztunk.
-Mi ez a nagy neve..ó Soph izé Ronn áá nem tudom melyikőtök melyik - kapkodta köztünk a tekinetét.
-Tudjuk - vontunk vállat egyszerre amitalán kicsit ijesztő lehetett.
Már lessan az óra 13:00-hoz közeledett de a srácok még sehol sem voltak.
-Hol vannak már? Mindjárt éhen halok! - nyögtem fel.
-Aha!! - kiáltotta Greg - Te vagy Ronnie.
-Gratulálok zsenikém - morgott Sophie mire Greg megforgatta a szemét. Mivel már háromnegyed kettő felé közeledett az idő elmentünk enni aztán fél 3-kor végre dörömbölni kezdtek az ajtón. Én felpattantam éselbújtam a lépcsőknél mert időközben kiforraltuk a "tervet".
-Sziasztok srácok! - köszöntötte őket Niall - késtetek. Harry mi a baj? Zaklatottnak tűnsz.
-Hát.. megismerkettem valakivel és.. szeretném neked is bemutatni.. Emiatt késtünk a srácok.. kicsit beszélgettek vele. Ó.. Helló hát te ki vagy? - beszélt Harry.
-Szia én Sophie Blue vagyok.. és hatalmas nagy rajongótok - hallottam Sophie hangján, hogy vigyorog - itt lakunk a szomszédban már vagy 2 éve, de csak most sikerült találkoznom veletek.
-Oh, hát nagyon örülünk Sophie - ez Zayn volt. Íííí.
-Na jó.. - szólalt meg újra Harry - Niall ne akdj ki.. Kiderült, hogy van egy tesóm..
-Igen ezt eddig is tudtam. Ismerem is és Gemma a neve - röhögött Niall.
-Nem.. Na jó.. bemutatom.. Gyere be Ed! - belépdelt valaki - Ő itt Harold Edward Styles... 2. Az öcsém.
Kiukucskáltam mert már mardosott a kíváncsiság. Elakadt a lélegzetem. 2 Harry volt.

-Hát le sem tagadhatod, hogy az ikertesód - sétáltam oda Sophie mellé.
-Ez már ijesztő - suttogta Louis - két Harry? Két Sophie?
-Nem én Ronnie vagyok - szóltam közbe.
-Na jó.. Mit szólnátok ha leülnénk? - kérdezte Liam.
-Jó ötlet - mondtuk egyszerre én, Sophie, Harry és Ed.
-Louis olyan vagy mintha szellemet láttál volna - nevettem miközben magpróbáltam figyelmenkívül hagyni, hogy Harry Sophiet, Edward pedig engem mér végig és engem ez igencsak megbizsergetett és szerintem Sophiet is. Leültünk a két kanapéra én Ed mellé amit ő vigyorogva vett tudomásul. Edward mellé Zayn, mellé Liam. A másik kanapéra velem szemben Sophie foglalt helyet mellé Harry, mellé Louis és Niall. Greg felment a szobájába, hogy "egyedül" hegyjon minket.
-Melyikőtök az idősebb? - kérdezte Louis.
-Én - vigyorgott Soph - 2 és fél percel.
-Direkt vettetek ugyan olyan ruhát? - Liam.
-Aha. De a megkülönböztető jegyünk a hajunk. Nekem rózsaszín Sophienak pedig zöld melír van a hajában.
-Én nem látok semmit - hajolt közelebb Ed. Áh neem nem jöttem zavarba. Én? Sohaa.
-Igen mert most nincs, hogy ne tudjatok megkülönböztetni - magyarázott Sophie.
-Hány évesek vagytok? - Zayn.
-17. Na de most mi jövünk. Harry2 te hogyan vagyis.. érted. Mikor és hogy vagy.. Na..
-Értem - röhögött - nos mikor megszülettem 4 és fél percel Harrold után Anne vagyis anyu.. hát öhm úgy döntött, hogy két gyerek pont elég neki így én apuhoz kerültem. Aztán egy idő után már.. neki sem kellettem így nevelőszülőkhöz kerültem - vont vállat de tudom, hogy azér neki sem ilyen könnyű. Szomorúan néztem rá aztán megöleltem amin meglepődött de aztán visszaölelt.. Ami ülve kicsit nehéz volt.
-Jó.. fél órája ismerik egymást de már ölelkeznek.. Ez tényleg az én öcsém. - nevetett Harry.
-Ne légy féltékeny, neked ott van Sophie aki úgy néz rád, hogy mindjárt kigurulnak a szemei - erre Sophie majdnem ledobott egy párnával miközben olyan piros volt mint egy paprika...

Rorry

 

3. Fejezet

Sziasztok! sajnáljuk a kis késést. Ro nem volt gépközelben én pedig hétvégén Kecskeméten voltam.. Ám meghoztuk a következő részt is!! Egy-két komi és jön a következő! Nyugodtan iratkozzatok fel ;) Jó olvasást!


-Sophie szemszöge-



Ronnie-val leültünk az asztalhoz egymás mellé. Lassacskán pedig velünk szemben helyet foglalt Greg is.
-Amúgy anyukád hol van? -kérdezte meg Ronnie miközben a levest merte.
-Ő már evett és most kint van valahol az első bejáratnál. -felelte Greg.
Amint ezt kimondta az ajtóban megjelent az anyukája.
-O sziasztok! Ezt nézzétek kibe botlottam az ajtónál!
Majd szép lassan besétált Niall is az ebédlőbe. Én speckó  alig kaptam levegőt mikor megláttam de hasonlóan volt Ro is. Összenéztünk a tesómmal majd az asztal alatt megszorítottuk egymás kezét. Niall belépkedett az ebédlőbe majd üdvözölte a testvérét:
-Csá Greg! Hiányoztál. Mi a szitu? -majd férfiasan megölelték egymást. Az ölelés közben Niall átnézett Greg vállán, egyenesen ránk.
-Wáó, nem is mondtátok, hogy vendégeink vannak! Sziasztok! -nézett ránk.
Mi felálltunk majd egy-egy puszival köszöntött minket. Először elém állt:
-Szia Niall, én Sophie Blue vagyok. Nagyon örülök!
-Szia, én Niall vagyok, Niall Horan és részemről a szerencse. -majd megpuszilt. ÁÁÁÁÁ.
Majd átlépett Ronnie-hoz. Ronnie alig kapott levegőt és alig tudott megszólalni. De nagy nehezen bemutatkozott. Niall is leült majd elkezdtünk enni.
-Amúgy örülök, hogy végre találkoztunk! -szólalt meg Niall.
-Mi is. Amúgy nem úgy volt, hogy kedden jössz? -kérdezte mosolyogva Ro.
-De hát kedd van. -vágott értetlen fejet.
-A-a, hétfő van de ne aggódj mi is azt hittük reggel. -kapcsolódtam be én is. Az egész asztal felnevetett. Megettük a másodikat is, majd mind átmentünk a nappaliba.
-Meséljetek magatokról! Szerintem klassz, hogy ikrek vagytok. Ráadásul ilyen gyönyörűek.
Na én kb. pipacsvörös lehettem Ro pedig kellemetlenül felnevetett. Mivel Ő nem kezdett bele a mesélésbe, nekem kellett:
-Oké akkor kezdem én, ha eltalálod a nevem! -kacsintottam rá. Ro folyamatosan mosolygott.
-Ohhh hát te vaaagy..-nézett a távolba- Sophie!
Én is gyorsan hátrakaptam a fejemet ahol furcsa látvány várt. Greg fütyülve szteppelt miközben másfelé nézett és a kezeit is a háta mögé tette.
Ronnie nem bírta tovább és hangosan felröhögött. Ahogyan nevetett, nekem is nevetnem kellett. Értelmes testvérpár vagyunk!
-Na jó, elfogadom a válaszotokat! De amúgy onnét ismerhetsz meg minket, hogy az én hajamban mindig zöld, míg az övében mindig rózsaszín melír van. Ja meg én vagyok a normálisabb..
Ronnie olyan szinten bökött oldalba, hogy azt hittem átszakadok. Ő pedig csak vigyorgott. Majd átvette a szót.
-A melír csík az igaz de a normálisság...Na az biztos nem. Amúgy én vagyok a fiatalabb, két és fél perccel! -váltott büszke fejet.
Niall mint akinek mesét olvasnak, szép csendben ült és hallgatott minket. Nagyjából előadtuk az egész élettörténetünket.
-Nagyjából ennyi- válaszoltunk a végén egyszerre Ro-val.
-Ez mindent visz! Csináljátok megiint! -tapsolt Niall.
-Mit? -kérdeztünk vissza szintén egyszerre.
Mind a hárman felnevettünk. Igazából tök jól elbeszélgettük az egész délutánt! Este ötkor hívta anyu Ronnie-t, hogy megvarrta a ruhákat és, hogy akkor itt alszunk-e. Ronnie pedig azt mondta, hogy megkérdezi Greg-et.
-Bocsi, nem akartam hallgatózni de miről kell megkérdezni Greg-et? -kérdezte Niall.
-O hát úgy volt, hogy felajánlotta, hogy itt aludhatunk és hogy áll-e még...
-Felőlem nyugodtan! .villantott egy ezer wattos mosolyt.
Elindultam egyedül Greguci (xDD) felkutatására. Megtaláltam az egyik hálószobában miközben egy pertfison gyakorolta a csókolózást... Nem akartam felnevetni ezért szép lassan előhúztam a farzsebemből a telefont és videózásba kezdtem. Már legalább öt perce videózhattam mikor rám jött a tüsszenthetnék. Próbáltam egyik kézzel befogni az orrocskám de hiába. Tüsszentettem amire Greg egy hatalmasat ugrott. Sápadt arcával engem és a mobilom nézte.
-Én nem csináltam semmit...csak megszagoltam...-próbálta kimagyarázni.
-A-a Greg ezt nem magyarázod meg!! -nevettem majd mivel Greg felém kezdett futni..futottam.
Befutottam Ro-ékhoz a nappaliba:
-Skacok ezt nézzétek!
Kezükbe adtam a telefont míg bezártam a nappali ajtaját.
-Sophie Blue azonnal nyisd ki az ajtót!
-Azt várhatod!
Odaszaladtam a nevetéstől már földön fekvő Niall-hez és Ro-hoz.
-Gyorsan küldjétek át magatoknak és akkor az enyémről kitörölve megnyugszik Greg...
Suttogva kommunikáltunk. Átküldtem nekik s ha már így elő vannak a telefonok, számot cseréltünk Niall-el. Ezek után pedig beengedtem Greg-et. A szemével villámokat szórt az irányomba.
-Sophie, azonnal ide azt a telefont!- nyújtotta ki a kezét.
A fejemet előrehajtottam, hogy ne lássa ha elmosolyodnék. Átadtam neki a telefont majd törölte a videót...
-Amúgy Greg akkor áll még, hogy itt alszunk? -kérdezte meg Ronnie.
-Áll -sóhajtott Greg. -Gyertek megmutatom a vendégszobát...
Ezt itt nem részletezem...Megmutatta az emeleten a szobácskát ami elég aranyosan volt berendezve. Átmentünk hozzánk a cuccainkért majd vissza. Lefürödtünk meg elvégeztük az esti teendőinket. Mikor már alvó pozícióba kerültünk, valaki kopogott az ajtónkon.
-Menj te én lusta vagyok! -húzta a párnát a fejére Ro.
Megforgattam a szemeimet majd kinyitottam az ajtót. Niall jött be rajta.
-Sziasztok Csajok! Megszívatjuk a srácokat holnap? -kérdezte izgatottan.
-Persze!
-Oké akkor a terv a következő: mivel ugye holnap jönnek a srácok, titeket is bemutatlak nekik. A hajatokból tüntessétek el a csíkokat valahogyan és egyforma ruhát vegyetek fel. Kicsit összezavarjuk Őket..Rendben?
-Persze Niall...Van is egy egyforma ruhánk itt...-ásítozott Ronnie.
-Rendben..Látom álmosak vagytok...Reggel kilenckor kelünk! -közölte pörögve Niall.
-Oké, rendben.. Itt alszol vagy mész? -kérdeztem meg miközben én is ásítottam.
-Akár itt is aludhatok! Hm jól kezdődik a hat hetes pihenő..két gyönyörű nő között alszom első nap.
Két oldalról vállba bokszoltuk amire 'ÁÚ'-zott. Végül így hárman tértünk nyugovóra...



~Haphie

2. fejezet

Sziasztok! :) Meghoztuk a második fejezetet is. Szintén 1-2 komi után hozzuk a következőt. Ha van kedved (kedvetek) és tetszik a blog iratkozz (iratkozzatok) fel. ;) Ha kérdésetek van nyugodtan fel lehet tenni nem harapunk. Mondjuk engem ma megharapott a cica. xd Na nem is beszélek tovább kellemes olvasást! ♥


-Ronnie szemszöge-

Reggel –vagy ahogy én hívom hajnalban- arra ébredtem hogy Valaki az ágy mellett énekli az It's Time to Get Up-ot és szándékosan nyekeregteti a gitárt.

-Remélem nem Melodyt nyúzod – morogtam a párnámba mire Sophie fejbevágott egy párnával.

– Nem kérlek. Ez itt Suzie. És kikérem magamnak nem nyúzom, hanem dalra fakasztom az én drága egy szem gitáromat.

-Hurrá! Nem lehetne, hogy anyáékat fáraszd? – néztem rá félszemmel.

-De csak gondoltam akkor megyünk Gregékhez. Meg azt hittem akarsz köszönni a bátyádnak de hát ha nem akkor nem – vont vállat én pedig egy másodperc alatt ugrottam ki az ágybó és száguldottam le a lépcsőn Sophie pedig gondolom fejét fogva követett.

-Nathaniel! – ugrottam a nyakába.. hátulról.

-Te melyik vagy? – kérdezte röhögve.

-Akit jobban szeretsz – pusziltam meg és leszálltam róla.

-Sophie te már köszöntél – ugratott mire én kb. 3 éves szintjéhez méltóan kinyújtottam rá a nyelvem.

-Mondtam, hogy engem jobban szeret – bökte meg az oldalam Soph.

-Lányok! Készülődjetek mert elkéstek – szót ránk anyu.

-Na Randitok van? Tudjátok, hogy még csak.. –nem hagytuk, hogybefejezze mert egyszerre mondtuk:

-Gregék-hez vagyunk ebédre hivatalosak és Ma jön haza Niall!!! – visítottuk.

-Előre sajnálom szegény gyereket. Még mindig nem múlt el a „Bambareksön” mániátok? – sóhajtott fáradtan.

-Nem még nem – ráztuk a fejünk ártatlanul aztán egyszerre ordítottuk le a fejét: -És nem is fog soha!!

-Lányok! – szólt ránk mérgesen anyu de azért mosolygott mert hát ő is megszerette a „Bambareksön”-t… Neki Liam a kedvence mert tudomása szerint ő Normális – amúgy nem azt mondta Greg, hogy Kedden jön haza?

-De és ma kedd van – bólogatott Sophie.

-Nem akarlak elkeseríteni de még csak Hétfő – nézett rá bocsánatkérően anyu.

-Annál jobb! Van idő ruhát venni – vigyorgott Sophie én meg magamban a fejemet fogtam mert már tudtam mire megy ki a játék. Hát anya ruhatervező így nekünk kismillió szoknyánk, blúzunk, meg még egy csomó mindenünk van de ilyen „Nagy” alkalomra természetesen kell az új „ruci” viszont anyunk nem szereti ruhákra „kidobni” a pénzt így inkább varr/tervez nekünk csak ne menjünk el pénzt költeni mert ha mi betesszük az üzletbe a lábunkat minden (apuék szerint) kutya fülét (?) megveszünk.

-Mi a fenének nektek az új ruha? Tele van a szekrényetek göncökkel! Jajj! Mire hazaértek az ebédről találok nektek valamit csak mennyetek már!

-Ennyi kellett- Sophie meg én vigyorogva mentünk fel az emeletre én levetettem maga a vízágyunkra ami kis híján eldobott de sikerült rajta maradnom Béka drága (vagyis Sophie) pedig elkezdte kidobálni a ruhákat a szekrényből. Röpke fél óra alatt mind a ketten felöltöztünk.

Én ebbe:

Sophie pedig ebbe:

Még elvonultunk a fürdőszobába melírozni. Szokás szerint én Sötétrózsaszínt tettem, Soph pedig Sötétzöldet tett a hajába. Miután evvel is kész voltunk egy: „Ha találkozunk a One Directionnal ne várjatok minket haza!” köszönéssel távoztunk… Ahogy beléptünk a házba hihetetlen látvány fogadott.. GREG TAKARÍTOTT!!! Mikor meglátott minket felegyenesedett és csak ennyit szólt:

-Ne kérdezzetek semmit! – mondta és tovább mosta a padlót.

-Jó akkor kitalálom – emelte a magasba ujját Sophie – Niall jön haza és ezért csillognia kell a háznak?

-Nem. Vagyis de. Félig.. Naa de mindegy is gyertek foglaljatok helyet – mutatott az ebédlő felé ahol már megterített asztal várt minket…

Rorry

1. fejezet

Sziasztok! Megérkezett az első fejezet! Nagyon boldoggá tettetek minket  avval az egy komival amit a prológusra kaptunk. És továbbá nagyon jó hogy már ennyien jártatok itt! Na nem jártatom tovább a számat, Jó olvasást! Új fejezet 1-2 komi után :))



Éppen a közös szobánkban ülünk Ronnie-val. Ő Twitteren lóg én pedig csak fekszek a hatalmas vízágyon. Hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó. Délelőtt tíz óra van, biztosan csak apum jött haza. Anyu meg úgy is lent van, azt hiszem ép ebédet csinál szóval ha más jön akkor Ő majd eligazítja. Hallottam, hogy egy férfi hang köszön. Viszont ez nem apu hangja volt mivel nem 'sziasztok-ot' köszönt, hanem Jó napot. És evvel a köszönéssel kizárja, hogy a bátyánk legyen az. Ronnie megfordult a széken és rám nézett. Tudtam mit akar. Felálltunk majd odaosontunk az ajtóhoz és résnyire kinyitottuk. A beszélgetésből csak pár dolgot hallottunk:
-Igen, itthon vannak.
-Persze.
-Egy perc és szólok nekik.
Majd hallottuk, hogy megnyikorog az első lépcsőfok. Ronnieval egymásra néztünk majd befutottunk a szobába. Ronnie a székre ugrott, amin előzőleg ült. Én pedig az ágyra vetődtem. Na igen...
A víz ágy engem tovább dobott így az ágy másik oldalán lévő szőnyegre estem, míg az én kishugocskámat is vitte tovább a lendület de Ő székestül borult. A földön fekve egymásra néztünk majd mind a ketten nevetni kezdtünk. Az ajtó hirtelen kinyílt, majd bejött anyu. Ránk nézett majd megforgatta a szemét, végül elmosolyodott.
-Szóval lányok, itt van Greg. Azt hiszem, elég jó hírt hozott...
Itt még mondta volna tovább, de mi Ronnie-val egymásra néztünk majd sikítottunk és futottunk le az emeleten. Egyszerre ugrottunk Greg nyakába, aki épphogy megtartott minket.
-Á, lányok sziasztok! -ölelt meg minket.
-Szia! -köszöntünk egyszerre.
-Imádom amikor ezt csináljátok!
-Mit? -kérdeztünk vissza egyszerre amin mind a hárman nevettünk.
Behívtuk Greget a nappaliba majd leültünk egymás mellé a kanapéra. Ro próbálta leplezni izgatottságát de én nem tudtam. Mind a ketten várakozóan néztünk Gregre. Greg nagy levegőt vett majd ünnepélyesen belekezdett:
-Szóóóval! Kaphatok egy kis cola-t?
-Na ne már! -ütött bele játékosan a vállába Ronnie.
Én kiszaladtam és hoztam neki egy pohárral majd miután megitta, ismét megszólalt:
-K..
-A hírt mond előbb majd utána kérhetsz! -intettem le az izgalomtól túlfűtve.
Na ezen tényleg hatalmasat röhögött. Roval egymásra néztünk. Ebből leszűrtem, hogy Ő sem érti. Greg jó két perc után abbahagyta majd belekezdett.
-Nos az előbb azt akartam mondani, hogy Kedden jön haza Niall a Take Me Home turnéról. És hat hetes pihenője lesz.! És így végre megismerhetitek a öcsém. -vigyorgott.
Ro-val egy ezer wattos mosolyra húztuk a szánkat majd két oldalról pusziltuk meg.
Ezek után kb két órát még beszélgettünk mikor odajött anyu is:
-Kész az ebéd! Gyere Greg, nyugodtan tarts velünk!
-Már ennyi az idő? -csodálkozott- Majd legközelebb Mrs.Blue. -mosolygott- Az ebédről jut eszembe! Sophie holnap ebédre a vendégeink vagytok. -kacsintott.
-Mi?! -csodálkoztam.
-Jól hallottátok. Gyere Ronnie-val és akkor először ott találkoztok. Amúgy ha akartok még ott is aludhatnátok..van egy vendégszobánk amiben ketten bőven elfértek.
És akkor igen, itt elkezdődött  a 'vita'. Lényegében abból állt, hogy mi nem akarunk holnap zavarni de ő azt mondja, hogy nem zavarnánk. És ezt negyed órán át míg végül belementünk.
Greg mindenkitől elköszönt egy-egy puszival majd elment. Kinéztünk az ablakon, hogy mennyire messze lehet. Mikor kellő távolságra került a háztól akkor Ronnie-val elég magas hangon sikítottunk fel és ugráltunk körbe-körbe. Úgymond örömtáncot jártunk. Szerintem ember ritkán éri el azt az oktávot amit mi akkor. Anyu már rendesen röhögött rajtunk mikor én szerencsétlen megbotlottam egy virágban és hátra estem. Evvel a lendülettel pedig Ronnie-t is elrántottam. Hát igen... Még csak dél is alig múlt el de mi már kétszer öleltük a padlót...Nem rossz!
Miután kiröhögtük magunkat, leültünk az ebédlőasztalhoz. Anyu hozta a levest ami gyümölcs leves volt majd miután megettük, tálalta a másodikat. A leosztás a következő volt. Én kaptam egy nagy pizzát, anyu is egy kicsit Ronnie pedig kettő nagyot. Ronnie imád enni és marha nagy szerencséje van mert nem látszik meg rajta. Körübelül mint Niall csajban. Többet eszik mint..mint..mint egy nem tudom mi/ki. Ha én ennyit ennék akkor már a házba sem férnék be. Ebéd után segítettünk elpakolni anyunak. Majd birtokba vettük a konyhát. Szoktunk ilyeneket csinálni. Van egy cicánk, Wendy:

Imádjuk ezt a kis szőrgombócot. A bátyánk sokszor mondja, hogy el van kényeztetve de hát nincs mit tenni. Ha az ember rá néz, meglágyul a szíve. Hát nem aranyos?!
Szóval nekiálltunk főzőcskézni a számára. Halat csináltunk neki amit jóízűen elfogyasztott. Játszottunk egy kicsit vele majd Ronnie-val vissza bújtunk a szobánkba. Helycsre történt. Én kerültem a géphez és Ő feküdt az ágyon.
-Van kedved tombolni? -néztem rá.
-Persze!
Elindítottam a gépen a Best Song Ever-t majd énekelve tomboltuk végig az egész számot. A mai délutánt így töltöttük. Este elmentünk fürödni majd hozzánk képest korán ágyba bújtunk. Hát igen... Elvégre még csak éjfél volt...




~Haphie

Prológus

Sziasztok! Meghoztuk a prológust! :) Kérhetnénk rá egy-két komit? Nagyon örülnénk. Jó olvasást!

-Sophie szemszöge-

Sziasztok! Gondolom bemutatkozom. Sophie Blue vagyok és a családommal élek jelenleg Írországban, pontosabban Mullingarben. Tizenhét éves vagyok és két éve költöztünk ide. Kedvenc színem a zöld. Mindenem a zene. Egyszer majd szeretnék énekesnő lenni csak itt az a bökkenő, hogy nem merek énekelni mások előtt. Kedvenc bandám a One Direction. Kedvencem nem más mint Harry. És találjátok ki kinek a szomszédságában élünk?! Igen! Niall Horan! Csak most jelenleg ugye a Take Me Home turnén van. De a szülei szerint (Mert nem véletlenül jó kapcsolatot ápolok velük) hamarosan hazatér és akkor bemutatkozhatunk. Ó! Hogy, hogy  lehet, hogy még nem találkoztunk? Nos kb. mindig akkor mentünk nyaralni mikor hazaérkezett ha meg éppen otthon voltunk akkor Niall ment el a családjával de most megígérték, hogy itt tartsák Niall

t amíg átmegyünk. Velem kapcsolatban… Nem is tudom. Kihagytam valamit? Ja, igen! Talán azt, hogy van egy húgom. Pontosabban egy ikertesóm, csak ő 2 és fél perccel fiatalabb. *ördögi kacaj* Remélem nem olvassa el mert kinyír ha megtudja, hogy elfelejtettem. De nem. Nekem ő tényleg nagyon fontos. Csak már annyira megszoktam, hogy ha engem ismernek engem alapszerűen őt is. Elég sokban különbözünk. Mármint belsőleg. Külsőleg maximum abban különbözünk, hogy én mindig zöld melírt tetetek a hajamba ő pedig mindig Rózsaszínt. Az a kedvenc színe. Jéé nevet nem is mondtam! Ronnie Blue. Igen ez is hasonlít. Tudjuk. Hozzám hasonlóan szereti (vagyis imádja) az 1D-t és neki is Harry a kedvence de én már lestoppoltam. Hihihi. Ééés említettem már, hogy van egy bátyánk? Nem, nem hármas ikrek vagyunk. Ő „tényleg” a bátyánk. Huszonegy éves és minden hülyeségtől óv minket. Nathaniel Blue a becsületes neve de mindenki csak Nathan, vagy Nath-nak hívja kivéve amikor mérgesek rá. Mondjuk hamarébb rám és Ron-ra haragszanak de akkor is. Ja.. nem engedi, hogy „pasizzunk” mert mi még „kiskorúak” vagyunk. Ilyenkor Ronnal egyszerre vágjuk rá, hogy „Emiatt fogunk elzülleni!” amiből egy hosszú szócsata alakul ki de végül mindig hatalmas ajtócsapkodással és duzzogással ér véget. Na de azért szeretjük és állítása szerint ő is minket. Bár egyszer-kétszer már megjegyezte, hogy szívesen belefojtana minket a Temzébe. Bár evvel már elkésett mert ugye már a „Zöld manók országában” vagyunk. Hát.. ez van. Nemsokára hazaér Niall és akkor rávetem magam. Na meg persze a többiekre is. Harry lesz az utolsó mert őt nem fogom elengedni. Igen már elterveztem…

Rorry

Helló 2 !

Sziasztok! :) Én lennék az a híres-neves barátnő. Ez az első "fél blog"-om és egész nincs is szóval szóljatok ha valamit rosszul csinálok! Jelölésem: Rorry.